2010. június 22., kedd

27. nap SARRIA 24 km

Korán indultunk, egy gépi kávét ittunk. Autóút mellett haladva egy folyó kisért megint. Árnyas utakon mentunk, míg beértunk Samos-ba, ahol a finom reggeli után megnéztuk a Benedekrendi kolostort. Spanyol idegenvezeto kisért végig, egy szót se értettunk, de amit láttunk az nagyon tetszett. A kolostorban a falakon, gyonyoru freskók voltak festve, a templomot eskuvore díszítették fehér virágokkal.

Folyó mellett haladtunk, majd hegyi kapaszkodó kovetkezett. A nap szépen sutott. Sarriat megelozo faluban, nagy "pirostáskás" tomeg volt elottunk, még az utat is eltakarták, Sarria-ban megkapták az elso pecsétjuket a zarándokútlevelukbe. Igyekeztunk aggódtunk, hogy nem helyunk. 1/2 1-kor az elso albergue-be amibe betértunk, elkuldtek, a másodikban jutott hely, de már az utánunk jovo párnak nem. 4 ágyas szobában szállásoltak el, találkoztunk egy novel akivel Castojerizben egy szobában aludtunk. Folyó melletti hangulatos étteremben ebédeltunk, majd sétáltunk. Kimostuk még a legszukségesebb ruháinkat, fáradtan, fájó lábakkal aludtunk el.

2010. június 20., vasárnap

26. nap TRIACASTELA 22 km

Korán keltunk, jól aludtunk a szobában kellemes meleg volt mert ment a futés. Osszepakoltunk, persze ahol sokan aludtak, a nagytermekbol már rég elindultak. Kiléptunk az albergue-ból és alig tudtunk megszólalni. A táj szépsége lenyugozo volt. A nap próbált elobújni, alattunk a felhok gomolyogtak. Erdei uton mentunk le-fol. Ugylátszik az utolsó 150km-en osszegyulnek a zarándokok mert egymást kerulgetve haladunk. Pollal is találkoztunk az egyik kávézóban, már jól van a lába. Kis falukon mentunk át, itt is tehénlepényt kerulgetve. Az egyik faluban egy asszony állt tányérral a kezében és palacsintával kínálta a zarándokokat, persze nem ingyen.Korán beértunk mai uticélunkhoz Triacastele-be.Az albergue még hivatalosan nem volt nyitva, de megengedték, hogy az ágyat elfoglalhassuk. 14 ágyas szobában kaptunk helyet, hamar megtelt. Kozertbe vásároltunk és megebédeltunk. Kedves spanyol társaság megkínált bennunket paellával. Sétáltunk még kicsit a városkában, ultunk egy keveset a parkban, korán lepihentunk. - Gyongy - Fájt a lábam a bokám bedagadt -

2010. június 18., péntek

25. nap O´ CEBREIRO 29 km

Sotétben keltunk, a szállásunkor elfogyasztott reggeli után indultunk. A botokért visszakellett menni, mert ismét ottfelejtettuk. Volgyben vezetett az utunk, egyik oldalról autóút, a másik oldalunkon szép folyó folyt. Fenn a hegyekben sutott a nap, lenn a volgyben fáztunk, próbáltunk gyorsan haladni. Majd 20 km tettuk meg így, persze kis falukon is áthaladtunk, kerulgetve a tehénlepényeket. Trabadelo-ban ettunk egy szendvicset és innen eros emelkedo kovetkezett. Fák kozott kavicsos osvényen mentunk, sok zarándokkal találkoztunk. Szép volt az út, de fárasztó is. Megérkeztunk O Cebreiróba, alig találtuk meg az alberguet, nem volt kitáblázva de egy társunk megmutatta. Ez egy felújított szállás kb 200 fos lehet. Sikerult a tetoérbe kapni ágyat, ahol 8-an vagyunk, a tobbi termekben 60-80-an lehetnek. Pihenés után felmentunk a O Cebreiro hegyre, ahol egy nagy fakereszt áll, ahol a hagyomány szerint, míg a vaskeresztnél letettuk a terheket, addig itt azokat a kívánságokat lehet megfogalmazni ami a szívunkben él. Lesétáltunk a templomba ahol gyertyát gyújtottunk. O Cebreiro éttermekbol, szállásokból áll, de olyan magas hegy tetején áll, hogy teljesen korbelátni a korulotte lévo tájat, csodálatosan szép hegyeket. Az egyik étteremben zarándokmenut vacsoráztunk: leves vagy salátamix, sulthús krumplival, suti és egy uveg bor.

24. nap VILLAFRANCE DEL BIERZO 25 km

Ma is borús idoben indultunk, sokára hagytuk el a nagyvárost. Sok kis falun keresztul haladtunk, benéztunk egy szép templomba, a kredenciálunkat lepecsételte az ott lévo segíto. Szollos hegyvidéken mentunk, Cacabelos-ban megpihentunk, 5000 lakosú város gyonyoru térrel. A folyón túl van egy Albergue, az a kulonlegessége, hogy a templom korul félkorívben kétszemélyes faházakban hetven ágy található. Elhagyva ezt a szépvároskát, a magas hegyrol visszanézva még jól látható volt Ponferrada. Ismét szollos hegyvidéken vitt az utunk, míg beértunk Villafrance-ba, ahol elobb a szállást foglaltuk el, háromágyas szobában ketten aludtunk, kényelmes IKEA ágyban. A piszkos ruháinkat osszeszedtuk, leadtuk a segítoknek kimosásra, (5euro) szárítva osszehajtogatva kaptuk vissza. Tisztálkodás, és rovid pihenés után mentunk sétálni a városkába. Kigyonyorkodtuk magunkat egy templomban majd leultunk egy kulonleges parkban, ami sovényekkel labirintussá formált, kozépen szokokutak díszítik.

23. nap PONFERRADA 14 km

Korán borús idoben indultunk, folytatva az eros lefelé menetet. Molinaseca-ban reggeliztunk. Ponferrada várost már jó messzirol lehetett látni, 1/2 11-kor értunk be a várhoz. A nap sutott de hideg szél fújt. Megnéztuk a nevezetességeket, ( Vár, Bazilika, óváros) majd úgy dontottunk nagy ez a város így itt maradtunk.

Sokat sétáltunk nézelodtunk, lábunk fájt, fáradtak voltunk, korán lepihentunk. - Gyongy - Elhagytam a fulbevalómat, - Janoo - elhagytam Gyongyike napszemuvegét, fejlámpámat, a szótárt, és idonként a botokat, de azok mindig megkerulnek -

2010. június 16., szerda

22. nap RIEGO DE AMBROS 31 km

Az alberg jó dontésnek bizonyult, felújított, tiszta, és 10 ágyas szobában oten aludtunk. Reggeli után, napkelte elott indultunk, felhos hideg idoben. Az utunk szép mezokon majd ritkás erdokben vitt. Az emelkedo elott forró kakaót ittunk és nekiindultunk felfelé a hegyeknek. A kozeli hegyeken jól láthattuk a hófoltokat. Néha hideg szél fújt,bizony kellett a kabát. Jó kedvuen kanyargós utakon mentunk. Meg-megálltunk gyonyorkodni a táj szépségében. Nagyon vártuk, hogy felérjunk Cruz de Ferro azaz a vaskereszthez, 1505 méter magasságba. Egy olasz biciglis csapat fényképezkedett,  hangoskodott sokáig. Megvártuk, hogy magunk lehessunk a keresztnél. A nagy kavicskupacra leraktuk mi is az otthonról hozott koveinket. Az ott lévo kápolna elott leultunk megpihenni. A gondozott úton ertuk el Manjarint, ahol Thomas nevu lovag tart fenn egy nomád jellegu kis alberget.

Újra emelkedo jott és elértuk utunk legmegesabb pontját
1520 méter. Lefelé jovetetel a magas hegyrol nagyon nehéz volt. A hirtelen lejtot megnehezítette a víz által kimosott nagy szikladarabok. Nagyon fáradtan értunk a mai szálláshelyunkre. A 20 fos egy légteru albergue érdekes elrendezésu volt, mert kis rekeszekre volt osztva mint egy szekrény tolóajtóval, négyen aludtunk egy részben. A faluban nem volt kozért sem csak egy étterem amit az alberg tulajdonosa tart fenn. Éhesek voltunk, már vártuk a hét órát, hogy vacsorát kaphassunk.

2010. június 13., vasárnap

21. nap SANTA CATALINE DE SOMOZA 23 km

Boséges reggelivel engedtek útnak. A faluból kivezeto úton egy gazdaság volt ahol a kisborjúkat megsimogattuk. A mezetát magunkmogott hagyva dombos vidéken haladtunk. Astorga város elott az oromdombon a kokereszt kedves látványt nyújtott.
Orultunk a napsutésnek a szép tájnak,  és megorultunk Polnak. Rég találkoztunk, nem értettuk, hogy maradt le. Elmondta León-ban két napot tartózkodott mert nagyon fájt a lába. Astorgába beérve, az elso templomban kellemes zene szólt, a másikban a pap misét tartott és áldást osztott. Gaudi által épített gyonyoruséget megcsodáltuk. A fotéren Napoleonra emlékezo szobor elott kávéztunk, jó volt itt megpihenni figyelni a nyuzsgést és az építészeti szépségeket. Cukrászdák kozt válogathattunk, csokoládét majszoltunk. Olyan Astorga mint egy kis ékszerdoboz, sajnáltuk magunk mogott hagyni.Szép gondozott úton mentunk tovább. Santa Catalin-ba beértunk, és úgy terveztuk itt csak egy rovid pihenot tartunk, de fáradtak voltunk és az alberg barátságos, úgy dontottunk nem megyunk tovább.